A kórus története

A Gabrieli Choir egy Budapesten működő amatőr kamarakórus, amely angol és magyar nyelven működik. 2005-ben Sólyom Richard alapította újra a kórust, amely Magyarországon egyedülálló módon leginkább az angol katedrálisok zenéjét szólaltatja meg. Repertoárunk alapját a XVI. századtól napjainkig terjedő időszak angol liturgikus zenéje adja, de az angol hagyományoknak megfelelően műsorainkat más nemzetiségű szerzők művei is színesítik. A kórust Sólyom Richard, majd Alastair Cameron vezette. 2021-ben két év “szünetelés után” a Gabrieli Choir Szabó Márk vezetésével. A 20-25 fős budapesti kamarakórus profi és amatőr, magyar és külföldi, fiatal és idősebb énekesei mind az angol kóruszene lelkes és elkötelezett tolmácsai. Próbáinkat heti rendszerességgel, angolul és magyarul vasárnaponként 17:30-tól 20 óráig tartjuk a Szent Columba Skót presbiteriánus templomban (Bp., VI., Vörösmarty u. 51.) 

Repertoár

A több éves koncertezés során a Gabrieli Choir egyedülálló és rögtön felismerhető helyet vésett ki máganak Budapest forgatagos zenei életében. Ha a kórus repertoárja korábban csak nagyon csekély mértékben volt ismert Magyarországon, akkor ez szándékos. A kórus célja ugyanis az általános kulturális élmény szélesítése – beleértve ebbe az mind az énekeseknek, mind a közönségnek nyújtott élményt. A repertoár túlnyomórészt angol szerzők műveiből áll a XVI. századtól a mai napig. A kínálat hatalmas és több zenei stílust foglal magában, viszont a többsége alig hallható Magyarországon. Vannak azért jó, régóta működő együttesek is, akik olyan zeneszerzők, mint Tallis, Purcell vagy Händel általában nagyobb szabású művéit rendszeresen műsorukra tűzik, de abban a tekintben unikum a Gabrieli Choir tevékenysége, hogy az angol egyházzene minden korszakára fektet becsületes hangsúlyt.

Sok ember kérdezi a Gabrieli Choir-ral kapcsolatban, valójában mit is jelent az „anglikán egyházzenei” repertoár? Gregorián éneket? Reneszánsz polifóniát? Thomas Tallis és William Byrd zenéjét? Vagy Sir Edward Elgarét és Ralph Vaughan Williamsét? Vagy talán Benjamin Britten és Sir Michael Tippet darabjait? Az igazság az, hogy ezeket mind, és még sokkal többet. A fönt említett nagy zeneszerzők művei mellett léteznek olyan, szinte csak kizárólag kórusberkekben és énekesiskolákban ismert darabok, melyeket ritkán adnak elő koncerttermekben, ha egyáltalán előadják őket. Egész misék, némelyik angol nyelven, mások latinul. Nagyszabású anthemek és páratlan szépségű motetták az egyházi év minden fontosabb eseményére és ünnepére. Hálaadó énekek és reszponzóriumok az esti zsolozsma, az Evensong számára, amely a legkedveltebb az anglikán istentiszteletek közül. Aztán ott van az úgynevezett Plainchant, a gregorián ének (ahogy Angliában ismerik); az Anglican chant (tulajdonképpen hangzatokban való éneklés) és az Anglican hymnody (megharmonizált korál). Ebből is látszik, hogy az anglikán egyházzenei repertoár rendkívül széles, és magyar közönség ezidáig csak egy vékony szeletkéjét hallhatta bármiféle rendszerességgel!

Gyakran mondják, hogy az anglikán egyház toleráns. Ez találó megjegyzés, és a egyházzenei életre is igaz, hiszen az anglikán katedrálisok repertoárja nem csak angol komponisták műveire korlátozódik, és nem is csak anglikán szerzőkére. Azoknak a nem brit zeneszerzőknek a listája, akiknek a műveit anglikán katedrálisokban rendszeresen előadják, bizonyára nagyon hosszú lenne. Példaként csak néhány ismertebb név a kontinensről: Bruckner, Duruflé, Fauré, Guerrero, Kodály, Palestrina és Victoria. A listán szerepelnének továbbá kevésbé ismert nevek is Amerikából, Ausztráliából, Skandináviából és a Baltik államokból, Kelet-Európából és Oroszországból.

A közelmúltban énekelt művek közül a következőket érdemes kiemelni: az angol reneszánszból: Robert Whyte ötszólamú Lamentáció c. remekműve; a német barokkból J. S. Bach legismertebb darabja, János passiója és az örömteli Karácsonyi oratóriuma; a francia romantikából: Gabriel Fauré lélegzetelállító Requiem-je; a XX. századból Herbert Howells Requiem-je, egy rendkívül személyes hangvételű reakció fia halálára; Lamentáció, Sir Edward Bairstow Jeremiás siralmai szövegére épült, anglikán ének formájú gyönyörű megzenésítése; Francis Poulenc Négy nagyböjti motetta című rendkívül kifejező műve; Lajtha László nagyszabású, bár ritkán hallható opusz 54-es Miséje; és a XXI. századból James Whitbourn Son of God című miséje, egy újszerű hangszerelésben megszólaló latin mise vegyeskarra, orgonára és szoprán szaxofonra; Will Todd Mass in Blue c. jazz miséje vegyeskarra, szopránszólistára és jazz trióra; és Kocsár Miklós a Gabrieli Choir felkérésére komponált Nunc Dimittis c. canticuma.

A logónk

A Gabrieli kórus logója egy angol ólomüveg, amely a Sólyom család birtokában van mint örökség már legalább három generáció óta. Feltehetőleg Londonból származik, kb. 83 cm az átmérője, és sok-sok évig egy fiókban hevert: túlságosan törékeny volt ahhoz, hogy elővegyék.

2004-ben aztán Mester Éva, a kiváló ólomüvegkészítő és restaurátor felújította. A kompozíciós technika, az anyag és a stílus alapján úgy véli, nem egy korszakból származik: a legnagyobb része XIX. sz.-i, de a közepe középkori. Most, hogy a hosszú „hibernálásnak” vége, amikor a napfény átszűrődik az üvegen, újra megcsodálhatjuk szépségét és készítőinek szakmai tudását. El lehet képzelni, mennyi sok zenének volt ez az üveg néma tanúja a hosszú századokon át! Talán ezért tűnt olyan egyértelműnek, hogy ennek az üvegnek a mintázata legyen az új Gabrieli Choir logójának alapja.

“Előtörténet”

Mivel a Gabrieli Choir 2005-ben újjáalakult, illő, hogy pár szóban említésre kerüljön az ez előtti időszak is. A kórust eredetileg Sógor Anikó alapította 1992-ben, és vezetésével az együttes több koncerten és versenyen szerepelt, turnékon vett részt és CD-felvételt is készített. Repertoárjuk a XVI. sz.-i Gabrieliktől – Andrea és Giovanni, unokabáty és unokaöcs, akikről a kórus a nevét kapta – egészen XX. századi magyar komponistákig terjedt. Amikor 2004-ben Anikó családi okokból kifolyólag lemondott a kórus vezetéséről, az együttes munkája természetszerűleg abbamaradt. Sólyom Richárd már 2002 óta a kórusban énekelt, és gondolkozás nélkül elismeri, hogy Anikó támogatása és bátorítása nélkül soha nem szánta volna el magát arra a merész lépésre, hogy újraalakítsa az együttest.

A fenti szöveg a régi weboldalunkról került átemelésre és Sólyom Richárd fogalmazta.